A vonóscsalád: hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő
Négy hangszer, egy család. Miben különböznek, hogyan ismerjük fel őket, és miért a vonósok adják a zenekar gerincét?
Megjelent:
A szimfonikus zenekarban a vonósok vannak a legtöbben, és ők szólnak a legtöbbet. Négy hangszer tartozik ide, felépítésük szinte azonos: fa test, négy húr, vonó. A különbség a méretben, és ezzel együtt a hangfekvésben és a hangszínben van.
Hegedű
A család legkisebb és legmagasabb hangú tagja. A zenekarban két csoportja van, az első és a második hegedűk. Az első hegedűk viszik többnyire a dallamot, a másodikak kísérnek, kitöltenek, néha párbeszédbe kezdenek az elsőkkel. Hangja fényes és kifejező, a legmagasabb regiszterben éles is lehet.
Brácsa
Kicsit nagyobb a hegedűnél, és egy kvinttel mélyebbre van hangolva. Ritkán kerül előtérbe, ezért sokan nem is tudják, hogy létezik, pedig a vonós hangzás közepét ő adja. Hangja melegebb, fátyolosabb, kissé melankolikus. Kamarazenében gyakran ő a legérdekesebb szereplő, ha valaki rá figyel.
Cselló
A hangszert ülve, a lábak között tartva játsszák. Hangterjedelme hatalmas: a mély, zengő basszustól a magas, éneklő dallamig minden megszólal rajta. Talán az emberi hanghoz legközelebb álló hangszer, ezért a zeneszerzők szívesen bízzák rá a legszemélyesebb dallamokat.
Nagybőgő
A legnagyobb és legmélyebb. A zenekarban többnyire a csellókkal együtt, egy oktávval lejjebb játssza a basszust. Egyedül ritkán halljuk, de ha hiányozna, a zenekari hangzás elvesztené a padlóját.
Vonással és pengetve
A vonós hangszereket nemcsak vonóval lehet megszólaltatni. A pizzicato jelzésnél ujjal pengetik a húrt, ilyenkor rövid, kopogó hang szól. Létezik a vonó fájával való ütögetés (col legno), a hangszer lába közelében való vonás (sul ponticello), amitől üveges, sejtelmes hang születik, és a tompító (con sordino), ami fátyolosabbá teszi a hangot. Mindegyiknek megvan a maga kifejező ereje.
Hogyan ismerjük fel őket?
A legjobb gyakorlás, ha ugyanazt a dallamot többféle hangszeren halljuk. A koncertteremben pedig érdemes a színpad elrendezését is megfigyelni: az első hegedűk többnyire a karmestertől balra ülnek, a csellók és nagybőgők gyakran jobbra, hátrébb. A hang iránya is segít eligazodni.