Fafúvósok: fuvola, oboa, klarinét, fagott

Ha a vonósok a zenekar gerince, a fafúvósok a színei. Kevesebben vannak, általában hangszerenként kettő-három játékos, de szólóikat a zenekari irodalom legemlékezetesebb pillanatai között tartjuk számon. A zenekarban a vonósok mögött, középen ülnek.

Érdekesség, hogy a „fafúvós” név nem az anyagra utal. A mai fuvola általában fémből készül, mégis a fafúvósok közé tartozik, mert a hangképzés módja rokon a többiekével.

Fuvola

A család legmagasabb hangú tagja. Oldalt tartják, és a játékos a fúvókán átfújva szólaltatja meg, nincs benne nád. Hangja tiszta, légies, a mély regiszterben meglepően meleg, a magasban csillogó. Gyakran madárhangot, szelet, könnyedséget idéz. Kistestvére, a pikoló egy oktávval magasabban szól, és a teljes zenekaron is áthallatszik.

Oboa

Kettős nádsípja van: két vékony nádlap rezeg egymáshoz. Hangja kissé orrhangú, átható, nagyon kifejező. A zenekar hangolása hagyományosan az oboa A hangjával kezdődik, mert ez a hang tisztán áthallatszik a többin. Lírai, panaszos dallamokhoz a zeneszerzők gyakran választják. Mélyebb rokona, az angolkürt még sötétebb, melankolikusabb.

Klarinét

Szimpla nádja van, amely a fúvókához simul. Hangterjedelme nagy, és a regiszterei nagyon különböző karakterűek: mélyen sötét és búgó, középen puha, fent fényes. Rendkívül halkan is tud játszani, szinte a semmiből indítva a hangot. Mozart és Brahms is írt érte remekműveket.

Fagott

A fafúvósok basszusa. Hosszú, összehajtott csövét kettős nád szólaltatja meg. Hangja mély, kicsit érdes, és jól áll neki a humor is: a zeneszerzők szívesen bízzák rá a tréfás, ügyetlenkedő szerepeket. Ugyanakkor szép, meleg dallamokra is képes. Még mélyebb változata a kontrafagott.

Hogyan ismerjük fel őket?

Ha egy zenekari darabban hirtelen kiválik egy szóló a vonósok szőnyegéből, jó eséllyel fafúvós szól. Kérdezd meg magadtól: magas és légies (fuvola), éles és éneklő (oboa), puha és kerek (klarinét), vagy mély és morgó (fagott)? Néhány darab után a válasz magától jön.