Kedd: szólamok szétválasztása

A hallgatási hét második napján azt gyakoroljuk, ami a legtöbb kezdő hallgatónak a legnehezebb: több egyszerre szóló hangszert külön-külön meghallani.

Elsőre lehetetlennek tűnik. A zene egyetlen hangfolyamként érkezik a fülünkbe, és nem látszik, hogyan lehetne szétszedni. Pedig az agyunk erre nagyon is képes; csak gyakorolni kell. Ugyanaz a képesség ez, amellyel egy zsúfolt teremben meghalljuk a mellettünk ülő beszédét.

Kezdjük kettővel

Ne nagyzenekarral próbálkozz, hanem egy duóval: hegedű és zongora, cselló és zongora, fuvola és gitár. A két hangszer színe annyira különböző, hogy a fül könnyen elválasztja őket. Hallgasd végig a tételt úgy, hogy közben csak az egyik hangszerre figyelsz, aztán a másikra.

A hangszín a kulcs

Minden hangszernek saját színe van, a hangja „anyaga”. A hegedű éles és fényes, a cselló meleg és telt, a klarinét puha, az oboa kissé orrhangú, a kürt kerek és távoli. Ha megtanuljuk ezeket a színeket, a szétválasztás magától megy. Érdemes ezért a zenekari hangszereket külön-külön is megismerni, egy-egy szólódarabon vagy hangszerbemutató lemezen keresztül.

Fent, lent, középen

A második kapaszkodó a hangmagasság. A legmagasabb és a legmélyebb szólamot könnyű megtalálni, a középsőket nehezebb. Kezdd a két szélső szólammal, és csak utána keresd a középsőket.

Ki vezet?

A zenében a szólamok gyakran átadják egymásnak a dallamot. A hegedű elkezd egy témát, aztán a cselló folytatja, majd a zongora visszhangozza. Ha ezt a játékot követjük, a darab beszélgetéssé válik, és sokkal érdekesebb lesz.

Egy figyelmeztetés

Az első próbálkozások fárasztóak. Ez természetes: az agy új dolgot tanul. Napi tíz-tizenöt perc elég, és ne aggódj, ha egy-egy szólam elvész. A következő hallgatásnál könnyebb lesz.

Holnap, szerdán a formával folytatjuk: honnan tudhatjuk, hol tart éppen a darab?